"Van egy olyan lány, akinek olyan hosszú a haja, hogy Finnországból Mexikóba elér. Ő egy kis mogyoróban lakik. A többi titok..." - kezdett mesélős hangján a történetbe az akkor 4 éves lányom. És azt a többit - ami titok - a mogyoróvá formált tenyerébe suttogta bele. Le is rajzoltam. Íme: http://szelladri.blogspot.hu/2013/09/van-egy-olyan-lany.html
Ez a mesés kaland 2013 nyarán kezdődött, amikor 4 felejthetetlen hónapot töltöttünk családilag Finnországban. Azóta is minden nyáron visszatérünk pár napra és én újra és újra (és újra) szerelembe esek ezzel az országgal.
Tavaly év végén egy finn plakátpályázatra (Come to Finland) továbbgondoltam ezt a lányt. Kicsit rövidebb lett a haja - nem kellett Mexikóig érnie - viszont teleszőttem azokkal az emlékekkel és élményekkel, ami nekem az álomszerű "finn érzés". Persze sok-sok mindennel bővíthettem volna még, de nem akartam túlzásba esni, pedig nagyon-nagyon hosszan tudnám mesélni miért is olyan felejthetetlen és inspiráló hely ez nekem.
Finland is my dreamland
A pályázaton harmadik helyet értem el, a plakát pedig májusig a National Museum of Finland-ban "álmodozott" Helsinkiben a többi szebbnél szebb poszter társaságában. (http://www.cometofinland.fi/en/the_exhibition/)
Időközben képeslap és poszter is kapható belőle, hétvégén élmény volt találkozni vele a Helsinki Market Square-en. :)
Mit lehet otthon csinálni ebben a rekkenő hőségben?
Ó, hát nagyon sokmindent... Kimosni az összes plüssállatot, mert ilyenkor fél óra alatt megszárad minden. Még holdfénynél is. Hideg limonádét készíteni. Leszüretelni és pesto-vá aprítani a két köbméter bazsalikomot a magaságyásból amit a gyerek ültetett nagy lelkesen tavasszal és ami a nyaralás alatt egy méter magas sövénnyé burjánzott. Vagy például sellőt rajzolni!
A theguardian.com "Hogyan rajzoljunk..." lépésről-lépésre oldalára évek óta visszanézünk, mert egyrészt nagyon-nagyon vicces módon ismerhetünk meg különféle technikával dolgozó illusztrátorokat, másrészt a gyereket - és a rajzolásra hajlamos szülőket is - alkotásra ösztönözhetnek. :)
Íme például a sellő, ami már az első lépésnél - miszerint "Rajzolj egy kolbászt.Minden sellő kolbászból készül." - felkelti az ember érdeklődését. Hogy mi?! Na ugye.
Anno egy ilyen együttrajzolós délutánon én is kerekítettem egy saját sellőt - nem, nem kolbászból -, amit mi színezőként használtunk. (És nem lustaságból vannak üres felületek, hanem a gyerek fantáziájának hagytam egy kis teret. Ide például egy fejjel lefelé benéző búvárt rajzolt almával a kezében, de most épp nem találom azt a példányt a több ezer rajz között.)
Mellesleg most tudtam meg, hogy ma van a színezők világnapja! Hurrá, szóval...
És ha már sellők, akkor tenger is. A ma éjszakai álmatlanságra egy jó kis tengeri filmet tervezek. A Ghibli Studio filmjei mind-mind csodaszépek (legutóbb a Secret World of Arriety-t néztem), szóval a belealvás kizárva.
1920x1080
