Terápia füzet

Névnapomra kaptam a lányomtól egy általa tervezett és csomagolt füzetet, amit úgy adott át, hogy ígérjem meg, hogy nem fogok sírni, ha meglátom.

(Zárójelben azért megjegyezném, hogy életem legszebb - és legviccesebb - ajándékait is tőle kapom. Mert egy sima, iskolakezdésből kimaradt füzetet is képes személyessé varázsolni... Imádom az ilyen ötleteit! Azt mondta írhatok és rajzolhatok is bele azt, ami jól esik.)

Ez az esernyős lány letaglózott, mert néha olyan érzésem van, hogy a gyerekem jobban ismer engem, mint én magamat. Ki is neveztem "Terápia-füzet"-nek. Ami jön - jó is, rossz is - az belekerül. Már vannak is benne hárman, akik nem teljesen azok, akiknek tűnnek. Illetve azok, de a mások számára láthatatlan énjük a fal mögött lapul. Mindenkinek van ilyen "lakója".

Bevallom, én sem ébredek nap mint nap kisimulva, madárcsicsergéssel aláfestett szikrázó napsütésre, friss gőzölgő kávéillatra, kertben ugrándozó cuki unikornisok nyerítésére -  habár sokan így képzelik. (Ahh, persze sokszor én is így képzelem... :D) Szerencsére családilag jócskán el vagyunk eresztve fantázia terén, nem kell a szomszédba mennünk képtelen dolgokért és valóban elég színes hétköznapokat sikerül varázsolnunk nap mint nap, de ezt bárki megteheti, akinek igénye van rá.

Falakat húzni szükségszerű. De nem jó egyedül maradni mögötte.

Szuperkalendárium 2018

Azt tervezem, hogy 2018 "szuper" év lesz tele szuperképességekkel és szuperküldetésekkel: erről fog szólni a következő naptáram. 

Mert hasznos erőket mozgósítani a gyerekekben - vagy önmagunkban - sosem késő.

Foglalt vonalak

Minden évben van szerencsénk testközelből figyelni a fecskék gyülekezőjét. Az idei tumultus is igen nagyszabásúvá alakul reggel hétre, amikor már több száz fecske borítja az eget és valami furcsa túlvilági csendben egy-egy csippantás kíséretében megy a cikázás órákon keresztül.

Tíz perc áramlás és ámulás után meg is jegyzem, hogy most már aztán menjünk reggelizni, mert írhatom be az üzenőbe, hogy "Ma azért késtett el a gyerek az iskolából mert..." de  persze evés közben megváltjuk a világot és megvitatjuk, hogy vajon melyik fecske dönti el, hogy indulás? És vajon honnan tudják, hogy MOST van itt az idő? És különben is milyen szerencse, hogy a bálnák nem költözőmadarak, mert milyen furán néznének ki a dróton ülve. (Mondjuk repülve is...)

Aztán késődélután újabb kör érkezik. Nem unjuk, de a nyakam már fáj.

Napnyugta környékén végül megcsappan a létszám és arról a néhány suhanó szárnyasról is kiderül, hogy ők már nem fecskék, hanem denevérek. Hasonló a röptük. Őket fényképezni képtelenség, de majd lerajzolom. :)

A kedvenc fecskés felvételemet elláttam pár divatos mondanivalóval (hihi) és persze, hogy le is cseréltem a háttérképemet egy ilyenre.

Én most a kávés mottóra esküszöm, de hagytam választékot másoknak is a döntéshozatalra.