Minden évben van szerencsénk testközelből figyelni a fecskék gyülekezőjét. Az idei tumultus is igen nagyszabásúvá alakul reggel hétre, amikor már több száz fecske borítja az eget és valami furcsa túlvilági csendben egy-egy csippantás kíséretében megy a cikázás órákon keresztül.
Tíz perc áramlás és ámulás után meg is jegyzem, hogy most már aztán menjünk reggelizni, mert írhatom be az üzenőbe, hogy "Ma azért késtett el a gyerek az iskolából mert..." de persze evés közben megváltjuk a világot és megvitatjuk, hogy vajon melyik fecske dönti el, hogy indulás? És vajon honnan tudják, hogy MOST van itt az idő? És különben is milyen szerencse, hogy a bálnák nem költözőmadarak, mert milyen furán néznének ki a dróton ülve. (Mondjuk repülve is...)
Aztán késődélután újabb kör érkezik. Nem unjuk, de a nyakam már fáj.
Napnyugta környékén végül megcsappan a létszám és arról a néhány suhanó szárnyasról is kiderül, hogy ők már nem fecskék, hanem denevérek. Hasonló a röptük. Őket fényképezni képtelenség, de majd lerajzolom. :)
A kedvenc fecskés felvételemet elláttam pár divatos mondanivalóval (hihi) és persze, hogy le is cseréltem a háttérképemet egy ilyenre.
Én most a kávés mottóra esküszöm, de hagytam választékot másoknak is a döntéshozatalra.
Aztán késődélután újabb kör érkezik. Nem unjuk, de a nyakam már fáj.
Napnyugta környékén végül megcsappan a létszám és arról a néhány suhanó szárnyasról is kiderül, hogy ők már nem fecskék, hanem denevérek. Hasonló a röptük. Őket fényképezni képtelenség, de majd lerajzolom. :)
A kedvenc fecskés felvételemet elláttam pár divatos mondanivalóval (hihi) és persze, hogy le is cseréltem a háttérképemet egy ilyenre.
Én most a kávés mottóra esküszöm, de hagytam választékot másoknak is a döntéshozatalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése